A közelmúltig számos olyan jelenségre lettem figyelmes, amiből arra következtethetnénk, hogy a levelezőművészet lassacskán elsorvad, és számos megjelent kiadványt kompilált, összemosott mail art-ként értékelek. Időközben a műfaj számos jeles képviselője távozott a planétáról, így a levelezőművészet atyja, Ray Johnson, az olasz G. A. Cavellini, a német Robert Rehfeldt és G. Deisler, az angol Robin Crozier, az amerikai Carlo Pittore és mások.

A sorvadás oka minden bizonnyal abban található meg, hogy a számítógépek korszakában a levelezés lenézett, lesajnált, „kőkorszaki” szokássá válik, a kelet–nyugati hidegháború lezárultával pedig a két világ levelezés útján történő érintkezése is szükségszerűségét vesztette.

Magam ugyanakkor rendszeresen kaptam levelezőművészeti munkákat postán és faxon keresztül egyaránt az általam indított BRAIN CELL PROJEKT (AGYSEJT PROJEKT) keretében. Ezek száma 2006 júniusára elérte a 652-t. Ahányszor mail art munkát kapok, elégedetten nyugtázom az újabb résztvevőket. Miután kollázst készítek grafikáikból, dizájnjaikból, logóikból, pecsétjeikből, címkéikből és egyéb munkáikból, szokássá avattam, hogy e végterméket minden résztvevőnek megküldöm. A levelezőművészet messze van a kifulladástól! Nagyra becsülöm a mail artban az együttműködés jelentőségét! Fontosnak tartom, hogy minden alkalommal legyenek újdonsült résztvevők, ám ennél is nagyobb jelentőségű, hogy valamely kiterjedt, mély összefüggésrendű, szerteágazó hatású hálózatban levelezőművész társaink megidézzenek bennünket. Serkenthetem mail art művészkollégáim ötleteit, ihletét – ahogyan a magamét is a nekem küldött anyagok „felhasználásával” –, amennyiben ezeket a saját anyagaimmal, nyomtatványaimmal együtt továbbküldöm nekik. És még valami.

Sugallhatom levelező művésztársaimnak, hogy ne csak használják kollégáik ötleteit, hanem dolgozzanak is együtt a művésztársakkal. Fizikai tanulmányainkból ismerjük a Doppler-effektust. A közelítő hang keskenyedik a hanghullámok között, fülünkben magasabban és sürgetőbben szól. Megfordítva, ahogy a hangok távolodnak tőlünk, úgy válnak viszonylag szélesebbé, úgy tűnnek mélyebbnek. Számtalan fizikai hangváltozat van jelen környezetünkben, mint mondjuk a közeledő, majd távolodó jármű ricsaja. Ez a jelenség a művészetben sincs másképp. Akad olyan művészet, amely rám talál, s akad, amely elkerül. Számtalanszor kérdezik tőlem, vajon a jót válasszuk el a rossztól a művészetben? Lényegtelen, hogy valamely ábrázoló festmény szerkesztése, színei, technikája jó-e, avagy az absztrakt műalkotás egyensúlyát, ritmusát eltalálták-e! Jelentéktelennek tartom még felületesen is eldönteni, vajon akad-e „jobb” művészeti stílus. Annyit mondhatok, hogy a hagyományos művészetfelfogás távol áll tőlem. Azokhoz képest, akik szerintünk úttörőkként „eredeti és egyedi”, hosszú, fáradságosan folyamatos erőfeszítéssel létrehozott műveket alkottak, más művészek csak korlátozott mértékben használnak új technikát. A modern művészeti munkák számos változata is távol áll tőlem, azok, amelyek az eredetiség és egyediség hamis, megtévesztő állításaiként jelennek meg.

A művészeti iskolákban olyan ábrázoló grafikát és festményeket kellett készíteni, melyeket Cézanne szerkesztése, Matisse derűs világa komponáltatott. Később tapasztalatcserét folytattam a Gutai Csoporttal, így ismerkedtem meg a kortárs művészet új koncepcióival. Következetesen vettem részt a mail art networking-ben, a hálózatos művészilevél-küldésben. Tulajdon igényeim szerint való természetes fordulat volt ez, semmiféle belső ellentmondásban nem áll saját művészetfelfogásommal. Alkotásaink létrehozásához semmi szükségünk műteremre, stúdióra, raktárakra. Így bárki, bármikor megkötöttségek nélkül csatlakozhat a levelezés művészetéhez. Bízvást visszautasíthatjuk a hagyományos alkotóművészeti világ tekintélyelvűségét, hiszen a „levelező művészek” közvetlenül kicserélik alkotásaikat. Húsz esztendeje már, hogy magas hanggal közelített szívemhez a levelezőművészet. Azóta is egyre közelít hozzám együttműködésre késztető hajlamán keresztül, jóval magasabb frekvenciájú hangokkal.

A levelezőművészet hálózatos terjedésében semmiféle meghatározott „izmus” nem irányít bennünket. Levelezőlap, xerox, kollázs, grafika, fénykép, CD, egyéb formák – ezeket cseréljük egymás között levélben, faxon, drótpostán (E-mailben). Elképesztő az a sokféleség, ahogyan a képzőművészek gondolkodnak és kifejezik önmagukat! A mail art fogalomkörével meghatározható kaotikus „birodalomban” számtalan „izmus” van jelen egyszerre, és keveredik egymással változatok formájában. Magától értetődik, hogy nem márkavédjegyezzük, védjük szerzői jogilag munkáinkat. Ami izgalmasabb egymás művészetében, ami megfog bennünket, azt kiegészítjük, vagy éppen összeturmixoljuk, majd visszaküldjük, avagy éppenséggel továbbpostázzuk valaki harmadiknak. És alkalmasint darabokra szedett, mozaikszerű alakban látjuk viszont, a legváratlanabb koncepciókban küldeményeinket.

Felületes pillantásra az őserdő gigantikus méretű fák gyűjteményének tűnik. Valójában azonban a dél-amerikai Amazonas menti esőerdőket szinte megszámlálhatatlan mennyiségű faj harmonikus együttélése alkotja. Mohák és páfrányok élősködnek a templomtoronynyi faóriásokon, mikroszkopikus rovarok bújnak meg az esőerdők avarjában, aljnövényzetében, más rovarok halott levelekbe csavarodva álcázzák magukat, így oldva kereket éhes üldözőik elől, megint más, apró rovarok „felhőkbe”tömörülve zsibonganak, rajzanak fenyegetőn ellenségeik elriasztására, az esőerdő madarai színpompás tollazatukhoz társuló harsány „rikácsolással” adják hírül jelenlétüket – és mennyi, de mennyi emlősről, madárról szót sem ejtünk még! Csak állunk s bámulunk meghökkenten az élővilág elképesztő diverzitása, sokfélesége fölött!

Arra tanít bennünket az esőerdők világa, hogy az ÉLETnek megszámlálhatatlan formációja létezik. Semmiféle „izmus”-hoz sem tartozunk mi, levelezőművészek, így aztán semmiféle kényszer sem ül a nyakunkon, s ezzel együtt teszünk a szerzői jogokra, hiszen kijavítjuk, kifoltozzuk és másoljuk a többiek munkáját, annak rész(ecsk)éit a maguk kötetlen, könnyed hangvételében. Az ilyen hálózatban ott búvik a levelezőművészet segítségével történő élményszerzésben folytatott párbeszéd, kommunikáció lehetősége! Ez pedig valamely hatalmas ÉLETFORMA, amit számtalan változatban élhetünk meg.

A networking art, a hálózatos művészet olyan művészet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a rejtőzködés nagymestereiként imádkozó sáskát játsszunk, avagy éppen pillangót, mely csillanó, színes szárnyakon csapong. Azt kezdem felismerni napjainkban, hogy mindannyian egy TÖREDÉK részei vagyunk, hogy jómagam is része lennék ennek a TÖREDÉKNEK, én is létrehozhatok művészi teljesítményt a levelezőművészek elképzeléseivel, felfogásával, ötleteivel folytatott vég nélküli párbeszéd során, ami önmagamon kívül létező egyéniség.

Ahhoz hasonlóan, ahogy az Amazonas-menti életformák számolatlan változatához közelítünk, a mail art network, a hálozatos levelezőművészet a művészet sokféleségét engedi megismertetni velünk. Kizárólag az ember képes rá, hogy különböző ÉLETFORMÁKAT fölismerjen, s ennek segítségével valami új megteremtésébe fogjon.
　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　június　　　2006